LÁTHATATLAN LÉGIÓ

Nem indult el a panaszáradat, hát, majd akkor ezt is én… Mindent nekem kell csinálni? 🙂 Még jó hogy a Nap ma is föl fog kelni, és a bolygók is pályán maradnak nélkülem. 

Három kategóriában futnék neki a panaszkodásnak, – csak azért írom le, hogy el ne felejtsem -, az első a külső, – második a Ferencváros, mondotta Hofi Géza 🙂 – ketteske lesz a pasi front, a hármas meg mi is… Na, mindjárt felidézem, miket is mondtatok el nekem, és majd rájövök…

Najakkor: a láthatatlanságról. Azt mondják, a férfiaknak jó, mert ahogy öregszenek egyre több jó nő lesz az utcán, a nőket viszont egyre kevesebben nézik meg, ahogy öregszenek, mert egyre több fiatalabb jó nő lesz az utcán… Igen, kétségtelenül észre lehet venni, hogy elmaradnak a pillantások. Amiket eddig nem is vettünk észre, nem is viszonoztunk, de ezek szerint mégis konstatáltuk valahogyan, mert most hiányzik. 

No reaction… No comment…

Andi barátnőm mondta múltkor, hogy egyszerűen rá sem néznek a férfiak, illetve nem kap semmilyen visszajelzést, mint nő, amit korábban kapott bizonyos szituációkban. Vajon a hormonok hiánya teszi tényleg? Vagy mitől ilyen markáns a változás? Kettes számú kiborító dolog a csókolomozás. Tegnap is ezt figyeltem a trafikban meg a fagylaltosnál, hogy miért köszönnek nekem csókolomot, a másik szakadt macának meg sziát, aki szintén gravitáló arcberendezéssel nyomja a bugit. Miért???? Másik Andi barátosném odanyilatkozott, hogy nagy hirtelen őt is elkezdték magázni, míg korábban állandóan diákbérlettel kergették a békávésok! Miért????

Meglátogattam tegnap kedvenc kedves manikűr-pedikűrösömet, hogy pár hónapos kihagyás után varázsoljunk valami humanoidot a mancsomból és a tappancsomból. Finoman megpróbált rá célozni, hogy nem nézek ki túl kipihentnek. Nem mutattam, hogy mennyire összeomlottam ettől, hiszen naponta figyelem a csodakrém hatásait magamon, és én már látom is  a pozitív fejleményeket… Megindokoltam ziláltságomat azzal, hogy elkéstem tőle, mert a szigetelő fiatalok miatt konkrétan nem fértem fel a buszra. De igazából azt gondolom, hogy azt látja rajtam, hogy a rendszeres futás miatt elkezdtem fogyni, és ez már nyomot hagy az arcomon… Van az a durva mondás, hogy negyven után az embernek vagy arca van, vagy feneke. Hosszú sípszó és elfojtott káromkodás következik itten. ÁÁÁÁÁÁÁÁ!! Miért nem lehet feltolni a hájat az altáji részekről deréktól felfelé mellre meg arcra, mint abban a vicces YouTube videóban???? 

Látni és nem látszani…

Jó öt éve lehetett, mikor néhány kamasz jött mögöttem a Margit-szigeten biciklivel, kicsit csujjogattak az alakom láttán, majd mikor elhaladtak mellettem, és visszafordulva megnézték az arcomat, azt mondta az egyik, hogy “Úristen!” Mivel még két rész hátra van a panaszkodásból, és még mindig nem a megoldásoknál tartunk, azért valami pozitív zöngét illenék idebiggyeszteni. Tegnap, miközben a jógára lejtettem a szanaszét dózerolt Bem tér magasságában, utánam jött egy biciklis srác. Jó igazából én mentem utána, mert ő csak nézegetett hátra, nekem meg arra vitt az utam pont. Mikor látta, hogy nem tágítok :), akkor már csak odakanyarodott, iszonyú zavarban volt, én meg csak mosolyogtam… Aztán azt mondta, hogy egyszerűen gyönyörű a csípőm meg a járásom, és hogy ezt neki meg kellett mondania, mert tényleg és nagyon. Na jó, annyira volt srác, mint én csaj, mert annyit kiderítettünk, hogy egy évben születtünk, de azért ez feldobta a napomat. 

Nos, akkor gyúrjunk most fenékre egyelőre, aztán az arc-kérdést is megoldjuk valahogy. 5.24. Indulok futni. Élvezzük az Életet tündérek, és ne feledjétek a jelszavam; már megint nekünk a legjobb!