VAN(T) FONTOSABB A PASIKNÁL?

Avagy miért nem az a címe ennek a bejegyzésnek, hogy  “Ó, azok a csodálatos férfiak!”? Mert közben történt valami!

Egyrészt rájöttem, hogy bármennyire is fontosak nekünk férfitársaink, bármennyire imádjuk is az unokáinkat és a gyerekeinket, az elsődleges feladat mégis az, hogy magunkkal jóban legyünk, magunkat szeressük, a saját testi-lelki egészségünket tartsuk kézben, mert csak így tudunk a többieknek igazán adni. És ez nem önzőség!!! 

Az első VANT-díjas (dobpergés): Giret Fruzsina!!!

Másrészt, tegnapelőtt este Fruzsi barátnőm a facebook-on kért lelki simogatást a barátaitól, mert valamiért nagyon elszontyolodott. Nos, ha valakit ismerek, akit a szupernő kategóriába sorolnék, akkor az a Fru! Szövegírással keresi a kenyerét (magyarul copywriter 🙂 ), emellett ő volt az énekesnője az Egyszercsak zenekarnak, és még jelenleg is a Satöbbi együttes énekese, neveli a kétéves kisfiát és húszéves unokahúgát – 18 éve, mert nővérének más fontos elfoglaltságai akadtak – , a hepianyu és a depianyu blogok szerzője, van egy webáruháza, a Cseppke, amelyet egy barátnőjével közösen, Vida Ági Gazdagmami tanfolyama alapján építettek fel a nulláról, lépésről-lépésre két év alatt. Még egy ilyen csodanő is érzi úgy néha, hogy “simizze meg már valaki a buksimat!”.

Le is írtam neki rögtön, hogy hogyan látom őt, mennyire klassz csajszi, és erős felindulásból megalapítottam és ki is osztottam neki az első VANT-díjat! Ennek alkalmából, most a férfiak helyett vele kezdődik ez az írás, már csak engedélyt kell kérnem tőle, hogy mindez itt szerepelhessen, és az első VANT TV riport is megszülethessen. Mert arra nagyon kíváncsi vagyok, hogy amikor nem mi biztatjuk a Fruzsit, akkor honnan van ereje és ideje mindehhez?

De térjünk vissza eredeti témánkhoz, a férfiakhoz. Tegnap este vártam, hogy a gyerekeim, akik elrepültek a húgomhoz a négynapos ünnep idejére, jelentkezzenek, hogy megérkeztek. Hogy ne aludjak el, filmet kerestem magamnak a YouTube-on. Belefutottam a Nejem, nőm, csajom című magyar moziba. Mikor az elején Rudolf Péter elkezdett hímezni-hámozni Schell Juditnak, azt hittem, valami csélcsap, nős férfiról fog szólni a film, aki egyszerre több nőt is szédít a felesége mellett. Hát, nem. A film arról szólt, hogy hogyan próbálják a nők minden őrület ellenére egyben tartani a férfiakat és a világot. Nem akarom magunkat szentté avatni, ahogy a világunk ma kinéz és működik, azért mi is felelősek vagyunk.

(Meg, ha már a filmeknél tartunk, például a “Presszó”-ban láthatjuk, hogy mennyire megérjük mi is a pénzünket. Nagggyon durva film, de érdemes megnézni. (Még egy zárójel a zárójelben: Stohl András fantasztikus színész! És most nem megyek bele abba, hogy az ő párja hogyan tart ki mellette az őrületben…))

45+ bajnokok / Fotó: waterpolo.hu

Tudom, nem lehet általánosítani. Vannak korán összekerült boldog párok, akik tényleg áldásnak érzik, hogy megtalálták egymást fiatalon, és teljes biztonságban-boldogságban élnek egymás mellett évtizedek óta. Nyavalygunk a sok válás miatt, de igenis vannak ilyen emberek körülöttem is, sokan. Bizonyára egy ilyen kapcsolatban könnyebb a klimaxot, az élet-közepi válságot megélni. Aztán vannak kapcsolatok, ahol már többedik próbálkozásra kerültek össze a párok, és eleget tapasztaltak ahhoz, hogy megbecsüljék egymást, és tudják, hogy a szeretet-szerelem nem elég, a tisztelet is kell a tartós együtt-maradáshoz, boldoguláshoz-boldogításhoz. Vannak, akikről azt gondoljuk, jobb lenne, ha elválnának, de se-veled-se-nélküled típusú állóháborúban élnek, élvezve a biztos rosszat a bizonytalan új helyett. Szívük joga, hogy a maguk teremtette pokolban leledzenek, itt aztán ki lehet tombolni egymáson az idő múlása miatt bekövetkező változások miatti frusztrációkat. Nem egy nyerő kombináció kívülről nézve, de nem biztos, hogy olyan rossz nekik, mint hisszük.

Na, és vagyok én meg a többiek, akik itt a klimax peremén egyensúlyozva töretlenül hiszünk benne, hogy megtaláljuk a párunkat nemsokára. Van, aki nem tesz semmit, csak várja a herceget, mert kislány korában megígérték neki, hogy eljön. Van, aki azért utánajár ennek a dolognak, mint én is. Mert, ahogy Dávid, fogadott öcsém mondja, “Nem elég a duma, ki kell menni terepre!” Ha kimész a terepre, nem biztos, hogy találkozol álmaid férfijával, de egyre közelebb kerülsz álmaid önmagadjához. Ezt garantálhatom. Már, ha elég őszinte vagy ahhoz, hogy a találkozásokat tükörként éld meg, és tanulj belőlük, ha elég öntudatos vagy, hogy erősödj tőlük, és ne sérülj tőlük, ha elég kitartó vagy, hogy ne elveszítsd a reményt, hanem minden próbálkozás megerősítsen, hogy ha ő nem ő, akkor a következő már Ő lesz. 

Mert a facebook-simi is nagyon jó, de kell valaki, aki átölel. “A nők nem azért bizonytalanabbak érzelmileg, mert tökéletlenek lennének. Ó, dehogy is. A nők hangulatváltásainak az a titka, hogy túl sokat fognak föl a világból, túl sok érzést élnek meg a környezetükből. Egyszerűen nem tudnak mit kezdeni a sok különféle hatással. S amikor kiborulnak, amikor túl nagy bennük a káosz és az érzelmi hullámzás, elég, ha csak a válladba fúrják a fejüket, elég, ha csak átöleled őket. Te, a férfi, pusztán a jelenléteddel el tudod simítani a feszültséget.” A. J. Christian