MAGYAR-E VAGY?

Avagy ki az a szőke nő a képen, és mi  köze a világbékének a szappanbuborékokhoz?

Ma van az ötödik buborékfújó-nap a Margitszigeten! Erről megint egy holland élmény jut eszembe. Az úgy volt, hogy Nijmegenben egy fiú flashmobot szervezett. Születésnapjára ez volt az ajándéka magának, eljött újra a szülővárosába, és összehívta a népeket egy ünnepi buborékfújásra (bellenblaas, csak hogy fejlődjön a hollandotok!). Ott a helyem, hiszen a buborékok az én kedvenceim is. Megnéztem a facebookon a résztvevők névsorát. Találtam is egy magyar nevet, Lindáét. Gondoltam, majd megkeresem. 🙂

Nijmegen 2012 június 23. Marikenstraat / Bedankt voor de foto, Rattana Kaewkam.

Jó sokan összegyűltünk, a kétszintes bevásárló utca megtelt emberekkel és szivárványszínű gömbökkel. A felhőket akkor is arrébb kellett tolnom, mert lógott az eső lába. 🙂 Sikerült is, erre a kis időre. Boldogan buborékoltunk. Én jól felszerelkezve érkeztem, tudtam osztogatni buborékfújókat a véletlenül arra járó családok gyermekeinek, hogy bekapcsolódhassanak az ünneplésbe. Mikor vége lett az akciónak, a tömegben felfigyeltem egy szőke lányra. Arra tippeltem, hogy ő az a bizonyos magyar nevű a listáról. Egy barátnőjével volt, odapattantam hozzájuk, és ékes magyarsággal megkérdeztem, hogy jól gondolom-e, hogy ő a Linda? Erre elkerekedett a szeme, és mondta, hogy igen, de csak kicsit tud magyarul. Kiderült, hogy a férje magyar!  Nagyon cukik voltak a lányok, mikor megmondtam, hogy a facebookról lestem ki Lindát, nagyon örültek nekem, végül megbeszéltük, hogy majd az fb-n tartjuk a kapcsolatot. 

Az eredeti fotó Lindáról/Lindától

Lindát élőben azóta sem láttam, de követem a napjait a facebook-on, “ismerem” már a férjét, a kisfiát, tudom, hogy jógát tanít és odavan a divatért, látom, merre jár, mikor tűnik fel a képeken Budapest… Hálás vagyok azért, hogy Lindát, ha így távolból is, a barátomnak mondhatom. Legutóbb a Krka vízesés szépséges képeit tette fel, és akkor kértem meg, hogy felhasználhassam a fotóját borítóképnek. Mert nekem ebben benne van minden, ami a VANT; felszabadult, örömteli, természetközeli, harmonikus, szabad, vidám, teljes, tudatos női lét. 

Amerikai barátom, – aki filmesként a helyszínek megtalálásáért felelős, location manager, tehát elég jól ismeri a nagyvilágot, ezen kívül szenvedélyes fotós -, ezt írta: “Wow! Where is that waterfall pictured on your blog? Is it Iguazu in Brazil? Great shot.” Nem, ez nem Brazília. Nekünk csak pár száz kilométert kell utaznunk, hogy ilyen csodákat lássunk. (És a Szalajka-völgyet még nem is említettük!) A fotósnak küldjük egy profi elismerését, gyanítom Linda férje lehet. Köszönjük, Robi! 

Nico, a kalapos fiú a főkolompos! / Bedankt voor de foto, Harriët van Gaal – http://jetphotography.nl/ .

És, ha már a köszönömöknél tartunk, akkor emlékezzünk meg a flashmob szervezőjéről, Nicoról, aki nélkül mindez nem jött volna létre! Hála neked, Nico!

Találkozzunk ma kettőkor a Margitszigeten, a Nagyréten! Aki nem tud jönni, az is fújjon ott, ahol van! Egyrészt, hogy teret adjunk a bennünk élő gyereknek! Másrészt meg azért, mert nekem a buborékfújás a békét fejezi ki. Amíg fújjuk a gömböket, addig tudjuk, hogy egyformák vagyunk, kicsi vagy nagy, öreg vagy fiatal, fehér vagy fekete vagy szivárványszínű, nem számít! Csak játék van és öröm! Bubble Peace!