Avagy jól tudja-e Molnár Ferenc, hogy a klimax egy csodálatos, sötét vihar, vagy valami egész más is lehet?
Ha igazán fókuszálsz egy témára, dologra, hirtelen minden honnan az köszön vissza. “Vigyázni kellett anyára, aki most került abba a korba, amikor az öregedő asszonyok elvesztik a nyugalmukat, a józan eszüket, ok nélkül nevetnek és sírnak, öngyilkossági gondolatokkal foglalkoznak, végigszenvedik azt a csodálatos, sötét vihart, amellyel a természet végleg lezárja náluk a termékenység időszakát.” írja Molnár Ferenc “A zenélő angyal”-ban.
Rajz: saphatthachat / freedigitalphotos.net
Ezen mélázok, miközben az augusztus harmincadikai harminc fokban ülök a lefüggönyözött szobában és megpróbálom élvezni a rám törő hőhullámot. És tudjátok, mit? Sikerül is! Már rájöttem, hogy kell csinálni. Figyelem a tarkómtól elinduló bizsergést, ahogy a tűhegynyi pontokon, pórusokon egy pillanatra forróság fut végig, mint ahogy váltakozva áll fel a stadionban a hullámzó tömeg. Aztán már vége is. Nem is rossz, annyira. Hasonlít valami másfajta bizsergésre. 🙂 Nem is olyan sötét az a vihar. Bár Heni barátnőm épp most hívott, macska-ügyi kérdésben, és “egész véletlenül” szó került róla, hogy mostanában úgy felkapja a vizet időnként, hogy a párja kezd gyanakodni, hogy klimaxol… Mindjárt fel is olvastam neki a fenti idézetet.
Mennyire várhatunk együttérzést párunktól, gyerekeinktől, barátainktól, kollégáinktól, mennyire számíthatunk támogatásra? Ki kell mondani a klimaxos dolgokat, vagy akkor őrizzük meg a méltóságunkat, ha csak néhány barátnővel, szakértővel osztjuk meg az érzéseinket, tapasztalatainkat?
Én úgy látom, hogy egyre inkább őszinték vagyunk, mint “emberiség”. Szerintem minden betegít, távolít, ami emberi és mégis titkolni kell. Jó, hogy ma már sok a nyílt örökbefogadás, a régi traumák helyett, mikor 14-18 évesen megmondták nekik vagy egy szomszéd elpöttyentette az igazat, most elmagyarázzák a helyzetet a kicsiknek koruknak megfelelően. A szexuális hovatartozás “coming out”-járól már beszéltem, ezt is előremutatónak tartom. Akinek ez nagyon ellenszenves, és nem érti, annak ajánlom figyelmébe a Hallmark Channel filmjét, amiben egy fiút ki akarnak végezni, mert gyilkossággal vádolják, és a megmentő alibijét, hogy a fiújával volt, nem akarja felvállalni, mert nem akarja a családját szégyenbe hozni. Talán kicsit távolinak tűnik, de én a Bridget Jones könyvet és filmet is ebbe a csoportba sorolom. Nem véletlenül lett népszerű, hiszen kimondta a szingli létről az igazságot, sem nekik nem kell tovább a rettenthetetlen és kegyetlen csodanő szerepében tetszelegni, sem a kívülállók nem ítélhetik el őket úgy, mint régen, azt állítva, hogy csak a karrier érdekli őket.
http://www.prima.co.uk/diet-and-health/healthy-living/g27954/early-menopause/?slide=2
És a változó kor… Itt is túllépünk a banyakóros-hőhullámos sztereotípián. Több híresség is nyilatkozott már őszintén arról, hogy hogyan élte meg, hogyan kezelte életének ezt a szakaszát. Cheryl Ladd (63), – aki annak idején Charlie angyalainak egyikét alakította -, azt nyilatkozta, hogy sokként érte, mikor 46 évesen az első tünetek jelentkeztek nála. Összezavarodott, nem tudta, kihez forduljon, orvoshoz nem akart menni, tagadásban volt. Erről nyíltan beszél ma már a sajtónak, mert segíteni akar másoknak. Ő úgy látja, hogy kicsivel több információval akár ünnepelhetnék is a nők egy másik életszakaszba való átlépésüket.
De nem menjünk Hollywoodig, annyi nagyszerű nő van körülöttem, aki benne van vagy már túl van rajta, és képes a nőiségnek egy új minőségét képviselni. Tegnap egy jógás-táncos délelőttön vettem részt, az is lehet, hogy én voltam a legfiatalabb a csapatban. Heten voltunk, mint a gonoszok, de nem gonoszkodtunk, hanem tündérkedtünk. Körtáncot jártunk és jógáztunk, megosztottuk az érzéseinket. Megint átjárt az a gondolat, hogy milyen apró dolgok lehetnek ajándékok, milyen jó ezek miatt összejönni, átélni együtt a mozgás örömét, azt hogy visz a zene, azt hogy egy dallamtól felszabadultan nevetek, azt hogy egy zenétől emlékek törnek fel bennem, sírok, behunyom a szemem, és érzem, hogy visznek a többiek, biztonságban vagyok így is. A jógában a saját testemmel-lelkemmel kapcsolódtam. A végén, a meditációban, a mély lelki nyugalmon kívül a szerelem is simogatott, mert találkoztam valakivel a teliholdas péntek estén, aki emlékeztetett rá, hogy milyen boldogság nőnek lenni. Hát, ezt most így félre lehet érteni, de nem magyarázkodom… Van, ami az én titkom marad.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: