ÉRZÉS – EGYÜTT

Avagy tényleg lehet-e bennünk együtt-érzés, és kimaradt-e egy fontos szó Jézus üzenetéből?

A legutóbbi bejegyzésembe nem került bele a két példa, amit el akartam mesélni… Már írtam arról, hogy az exem szülei nagyon korán és egymás után meghaltak. Én úgy gondoltam, hogy hősként viselkedtem, két pici gyerekkel ezer százalékkal végigcsináltam a történetet, teljes vállszélességgel álltam a férjem mellett. Aztán nemsokára apukám is elment. Akkor viszont úgy éreztem, hogy hiába voltam annyira büszke magamra, igazából nem lehettem a párom támasza, mert ugyan a gyakorlati dolgokat megtettem, de nem tudtam, hogy a lelkében mi megy végbe, csak sejtésem lehetett róla. Persze, ez megint sarkos nézőpont, biztosan középen van az igazság, de azért van min gondolkodni ez ügyben.

Munkahelyi Mikulás- ünnepségen a 10 hetes egészséges babámmal

Idén, például az történt, hogy egy rég látott rokonunknak koraszülött lett a babája, és a kicsi Budapestre került. Hogy a közelében legyenek, az egész család felköltözött Pestre, mivel a másik gyerekük is pici, ővele is törődni kell, így anyuka be tud járni a kórházba szoptatni. Apuka el tudta intézni a távmunkát, mi meg segítettünk a szállás megoldásában. A szervezkedés közben kapcsolatba kerültem Bettivel, akit addig csak hírből ismertem. Mivel az ő koraszülöttje már 17 éves, több üzenetet, tanácsot küldött az aggódó anyukának. Megint azt éreztem, hogy amíg Betti nem került a képbe, amíg nem láttam az anyuka arcán a felragyogó mosolyt Betti biztató szavaira, hogy én, aki nem éltem meg ezt, én akinek megadatott a könnyű szülés, az egészséges baba kétszer is… nem tudhatom, hogy milyen az, mikor egy újszülöttnek nem örülhetsz felhőtlenül, nem az a legnagyobb gondod, hogy keveset alszol, hogy ügyetlen vagy még a fürdetéshez, hanem az, hogy a kicsi egészsége rendben legyen, hogy köztünk maradjon… A koraszülött kislány azóta formás baba lett, boldogan él a család a feszült két hónap után. Betti pedig, – mint Linda a borítóképről -, facebook-barátom lett, és időnként küldök neki új képeket a cseperedő leánykáról. 

Most, hogy forrongás van az országban, most, hogy a világban is sok a feszültség, illetve a konkrét háborús helyzet, globálisan is fontos átgondolni, hogy emberként hogyan viszonyuljunk egymáshoz. Mindenkinek megvan a maga puttonya, mindannyian kaptunk ajándékokat, mindannyian szenvedtünk el sérüléseket. Nagyon nagy “luxusnak” tartom a gyűlölködést, a háborúskodást, mikor annyi gyógyítani-, segíteni-, csodálni-, élvezni-való van a Földön. Én arra fordítom az energiám, hogy a belső békém megőrizzem, és megértsem magam, és megpróbáljam megérteni, de legalább megsejteni, hogy a másikban mi zajlik. És elfogadni, félelem, ítélkezés és gyűlölet nélkül, hogy ha valami más, valami tőlem idegent látok. Hát, ez elég meló lesz a következő hetven évre. 

http://www.keepcalm-o-matic.co.uk/p/keep-calm-and-libert%C3%A9-%C3%A9galit%C3%A9-fraternit%C3%A9-4/

Nem lehet belső munka nélkül megúszni. Néha el is gondolkodom, hogy hogy merek, hogy akarok segíteni másoknak, mikor ennyit kell magammal is dolgozni? Ilyenkor előveszem egy barátnőmmé lett kliensemtől, Bettinától kapott dobozkámat, amelyben kis cetlikre van felírva, hogy mit jelentett neki a tanfolyamom, mit jelentek neki én. 🙂

Milyen mediátort, coachot szeretnél? Olyat, aki már tökéletesnek született, vagy aki maga is megjárta a hadak útját, és nem szégyelli, hogy még most is járja, és tanul minden nap, minden percben? Aki nem fogja tudni, min mész át, de törekedni fog rá, hogy megértse, és engedni és segíteni fogja, – hogy mivel te tudod legjobban, miben vagy, ki is vagy -, te találd meg a saját ideális megoldásodat.

Az emberiségnek, azaz magunknak, azt tűzném fel az üzenőfalra, hogy maradjunk az alapoknál! 

1. Élni és élni hagyni.

2. Szabadság, egyenlőség, testvériség!

3. Szeressétek egymást, ahogy Jézus mondta, de én még azt is mondom, hogy tiszteljétek egymást… Mert anélkül nem fog menni… 

Ja, és a saját magunk tisztelete és szeretete nélkül sem.