„Egyszer csak – teljesen felkészületlenül – belépünk az élet délutánjába. És ami még rosszabb, azzal a hamis feltételezéssel tesszük meg ezt a lépést, hogy a korábbi eszméink és igazságaink ezután is szolgálnak majd bennünket. Az élet délutánján azonban nem élhetünk a reggel programját követve. Ami reggel hatalmas volt, estére már kevésnek bizonyul, ami reggel még igazságnak tűnt, estére hazugsággá válhat.” Carl Gustav Jung: Életszakaszok
Egy filmköltemény nagyon is gyakorlatias mondanivalóval az Életről, Halálról, döntésekről, kapcsolatokról, önmagunk felvállalásáról. 5-6 éve fedeztem fel magamnak a filmet. Megosztottam sokakkal. Jó pár visszajelzést kaptam, hogy életmentő, mindent átértékelő hatással volt rájuk a film. A legszebb üzenet az volt: “Áldjon meg az Isten azért, hogy elküldted nekem!”
Amiért most újra eszembe jutott a film, nem csak az, hogy erősen foglalkoztat most az, hogy mit kezdjek az életemmel a második ötvenben, hanem az is, hogy a film ihletője és főszereplője Dr Wayne Dyer eltávozott közülünk. Világot váltott. Az utolsó videóban, amit láttam tőle, azt mesélte el, hogy az asszisztensének odaadta az irodája kulcsát, és azt kérte tőle, hogy adjon el mindent. Nem tűnt úgy, hogy a halálra készül, inkább a teljesen szabad életre.
“Mindig azt mondta, alig várja, hogy elkezdődjön a következő kaland és nem fél a haláltól.”
Realista vagyok; csodákat várok! W.D.
Nem búcsúzom tőle, mert itt van velünk. Nem csak lélekben, hanem videóiban, filmjeiben, könyveiben, az általa közvetített üzenetben: “Célom, hogy segítsek az embereknek, hogy önmagukba nézzenek és változtassanak a gondolkodásukon. Ne feledjük, hogy nem ország, faj vagy vallás vagyunk. Örök lelkek vagyunk. Spirituális lényként tekintve magunkra címkék nélkül egy lehetőség arra, hogy megváltoztassuk a világot és egy szent helyet hozzunk létre az egész emberiség számára.”
IDE KATTINTS, mikor van időd megnézni. Teremts magadnak szabad két órát erre a hétvégén. Vasárnap 21 és 22 között beszélgessünk közösen arról, milyen emlékeket, érzéseket keltett bennünk a film, milyen “aha!” élmények, elhatározások születtek bennünk a hatására.
Most az a pillanat ugrik be, mikor az évek óta anya-üzemmódban működő egyik főszereplő hölgy megáll egy pillanatra, és újra meglátja a fákat, a természetet, mindazt, ami körülötte van… Még most is megborzongat – jó értelemben -, ahogy erre gondolok… Itt a honlapon írd meg az e-mail címed jobbra fent az üzenj a bloggernek gombnál, és küldöm az infót a Skype-címemről és az emlékeztetőt az időpontról! Várlak vasárnap a Skype-on egy csajos és lelkis estére!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: