Amikor először jöttem el anyámtól úgy, hogy már tudtam, hiába van itt még a testében, soha többé nem fogok azzal találkozni, aki eddig volt, beültem az autómba, és fél órát sírtam… Müller Péter írt így arról a pillanatról, amit negyven felett sokunknak át kell élni. Nem csak a saját korosodásunkkal kell szembenézni, hanem a szülőkével is. Ha fizikailag romlanak le, és így szorulnak segítségre, az sem könnyű helyzet, de talán még nehezebb látni, amikor briliáns elmék, tevékeny alkotók emlékei mállanak el a semmibe. A végtelenségig precíz doktornő, akire minden betege mindig számíthat, a folyton újat tanuló és tanító népi iparművész, aki egy egész falut képes szépre nevelni… És folytathatnám a sort. De mégsem ez hiányzik igazán, hanem az, aki a családnak, nekünk volt. Tudom, önzőség, de így van. A hiány még nem elég, döntést is kell hozni, hogy most mi legyen? Összeköltözzünk, 24 órás ápoló jöjjön, vagy nincs más megoldás, csak az idős otthon? Mi a jobb, az ismerős környezet vagy a védett, új hely? Van-e remény, van-e csodaszer, amivel a folyamat visszafordítható?
Az első pánik és a pár hónapos hezitálás, információgyűjtés után mindenkinél elrendeződnek a dolgok. Lesz egy családtag vagy ismerős, aki épp olyan élethelyzetben van, hogy tudja vállalni az ápolást, oda tud költözni, sikerül olyan helyet találni, ami vállalható, mind anyagilag, mind lelkileg… Sőt, kiderülhet, hogy sokkal jobb társaságban, még új barátságok, sőt szerelmek is szövődnek, mert az Élet él és élni akar…
Szőkeség sem akadály!
Ettől még a lelkiismeret-furdalás, a hiányérzet nem szűnik meg, és a félelem ami a demens állapotot nézve a saját jövőnkkel kapcsolatban generálódott bennünk, vagy akár gyerekeinkben. Mit tehetünk? Időben elkezdhetünk szedni ginko kapszulát, Cavintont, fokhagyma kivonatot, természetesen megfelelő étkezéssel és mozgással is érdemes karbantartani az érrendszert az agyi vérellátáshoz. De a legjobb, ha játszunk! Hagyjuk ki a hírek böngészését a neten vagy a facebook-on való sertepertélést, szánjuk azt a napi 10-20 percet elme -fitnesszre!
Itt egy magyar és egy angol nyelvű honlap, amelyeken gyakorolva mi is agymenők lehetünk! A kognitiv.hu így mutatkozik be: “Kognitív pszichológiai kutatások eredményeiből fejlesztett játékaink célja, hogy mentális képességeinket fejleszthessük, karban tarthassuk úgy, hogy közben a feladatokat kikapcsolódásnak érezzük.Kognitív képességeid kihatnak mindenre, amit csinálsz. Hogy sikeres leszel-e munkádban, céljaid elérésében, az nagyban azon múlik, hogy szellemi kapacitásod jó formában van-e. Ha meg akarod ismerni kognitív képességeid, ha fontosnak tartod, hogy szellemileg is fitt legyél… vagy ha csak játszani szeretnél egy jót…”
Játék a Kognitívról
Nekiláttam az arcfelismerős feladatnak, bár a tesóm szerint olyan borzalmas az arcmemóriám, hogy örül, hogy őt megismerem… Még az első két kör ment is, de egyre nehezedett a a feladvány, a harmadik etapnál már totál elvesztettem a fonalat… De így is szórakoztató volt, és izgalmassá tette a köré szőtt kerettörténet…
Az angolul tudóknak pedig egy hasonló weboldal áll rendelkezésükre, a lumosity.com. Itt is jól lehet szórakozni, sokat visítoztam, miközben sok kis színes vonatot kellett a megfelelő vágányokra terelni elég gyors ütemben. Nekem, aki annak idején a telefonos kígyós játék első szintjén is elvérzett, mert azonnal nekimentem a kerítésnek! Szerencsére az alkotók kíméletesek, nem robban fel a mozdony, ha rossz remízbe kerül, csak egy piros kereszt jelzi a malőrt.
Szépen, okosan, szívvel és ésszel
Mindkét oldalon elkérik az adataidat – életkor, iskolai végzettség – a Lumosity-n speciálisan ehhez szabott feladatokat is adnak. A magyar nyelvű honlap teljesen ingyenesnek tűnik, az angolon az alap tréningen felüli igények már fizetősek. Akár a nyelvtanulásnál, itt is fontos a rendszeresség. Heti 3-4 alkalom már látható-érezhető fejlődést hoz. Statisztikák is segítik, hogy ne hagyjuk abba a játékot, láthatjuk a saját fejlődésünket, és hogy az átlaghoz képest hogyan is állunk. Lehet, hogy az “izmosodás” nyaktól lefelé látványosabb, de ha nem is kapunk bókot ezért, csak magunktól, legyünk büszkék, hogy megtesszük ezt a jövőbeni magunkért.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: