Van az úgy, hogy az ember lánya azt érzi, megérdemel egy koktélt egy fárasztó nap vagy hét után. Gyanútlanul betéved a TUK TUK BÁR-ba, ahol ártatlan tekintetű, roppant elegáns bártender fogadja. Itt élhetünk a Fókusz műsorából ismert fordulattal, Gyöngyi még ma reggel nem sejtette, hogy ez a nap más lesz, mint a többi… Tehát ott állunk, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a jó öreg Piña Colada-val összeragasszuk a szájunkat, a kókusz-szirup és az ananászlé édességébe fojtva a feszkót, miközben lazán elheveredünk a bőrkanapén, vagy a formabontó függő fotel fém kalitkájába kucorodunk.
Gergő – legalább is a névtábla alapján arra következtetünk, hogy így hívják a fiatalurat, – az első udvarias mosoly után összehúzza a szemöldökét, és amúgy orvososan felteszi a kérdést, hogy pontosan miért is választottuk ezt a koktélt? Láthatólag nem elégíti ki a válasz, hogy “Mert mindig ezt szoktam kérni!”. Sőt, úgy tűnik kifejezetten felpaprikáztuk ezzel a mondattal. Azt gyanítom, jó sokszor hallotta már fennállása óta. Majd Csernus doki módjára faggatni kezd, hogy mi értelme van annak, ha megint ugyanazt iszom, mi lenne, ha végre kipróbálnék valami mást!? Sőt, azt javasolja, hogy fussunk neki egy olyan kihívásnak, hogy az általam legkevésbé szeretett alkohol fajtából csinál nekem egy koktélt, úgy, hogy az ízleni fog nekem.
Hát, csillagaim, tényleg nem gondoltam még ma reggel, hogy egy olyan valakivel fogok találkozni, aki ilyen halálosan komolyan veszi a szakmáját, ifjú kora ellenére vérprofi, és úgy pöccent ki a komfortzónádból egy koktél áráért, hogy Csernus doki kezet csókolna neki. A keménysége ellenére sosem udvariatlan, mint kiderül a vendégek teleírják a TripAdvisort koktél doktorunk dicséretével. Doktor Pólyik elkészíti nekem a hungarikumos koktélomat, és kérdő tekintettel várja, hogy az első kortyot megízlelve mit szólok a gyógyszerhez. Csatlakozom a korábban említett rajongótáborhoz, és kénytelen vagyok elismerni, hogy az Unicum mumusnak van olyan formája, amitől nem ijedek meg, sőt…
A kezelés hatásos hosszú távon is. Másnap egy fagyizóban vetemedek arra, hogy kizárólag a tegnapi lecke hatására nekifussak egy uborkafagyinak. És brutál jó volt! Édes és savanyú, friss és hűsítő egyszerre! Nos, sosem tudhatjuk kitől kapunk életre szóló leckét. Van egy szankszrit kifejezés, az upaguru. Azt jelenti, hogy valaki aki teljesen más okból lépett be az életünkbe, vagy egyébként is része volt, egy adott pillanatban olyan üzenet ad át nekünk, -általában úgy, hogy maga sem tudja, milyen jelentőségű, amit mond, – hogy megváltoztatja az életünket. Amihez egyébként egy guruhoz kellett volna elvándorolnunk, vagy évekig meditálnunk, megérkezik hozzánk hirtelen, könnyedén. Akárhol jártok, legyetek figyelmesek, mert bárhonnan jöhet az üzenet, a segítség!
Legyen most Gergő a hónap VANT-díjasa! Lányok, irány a koktélbár! EGÉSZségünkre!



Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: