LEGYEN VÉGE MÁR!

“Én nem a győztest énekelem,/nem a nép-gépet, a vak hőst,/kinek minden lépése halál,/tekintetétől ájul a szó,/kéznyomása szolgaság,/hanem azt, aki lesz, akárki,/ki először mondja ki azt a szót,/ki először el meri mondani,/kiáltani, bátor, bátor,/azt a varázsszót, százezerek/várta lélekzetadó szent/embermegváltó, visszaadó,/nemzetmegmentő, kapunyitó,/szabadító drága szót,/hogy elég! hogy elég! elég volt!/hogy béke! béke!/béke! béke már!/Legyen vége már!” Babits Mihály

Esik, csak esik, egész nap, reménytelenül. Félelem, düh, zavarodottság, bosszúvágy, vérszomj, reménytelenség… Nem nézek híradót, nem hallgatok rádiót. Csak a hírtenger hullámzásának távoli moraja ér el hozzám, de már ezektől az apró zajoktól is görcsbe rándul a gyomrom. Akinek mindez mindennapi kenyere, az mérgezett étellel él. 

Mégis, mit tehetünk? Hogyan álljunk hozzá a ránk zúduló borzalmakhoz? Keressük a válaszokat… Az első és legfontosabb szerintem Einstein megállapítása: “Egy problémát nem lehet azon a szinten megoldani, ahol az keletkezett.” 

Megpróbálom lecsillapítani a dühömet. Nehéz feledni a letakart kisgyerek képét a mellette fekvő macival, pedig semmi mást nem láttam, nem néztem meg… Az együttérzés fontos, de én nem vagyok ott. Most itt vagyok. Hálát adok azért, amim van. A sok csodáért, ami csak ezen a héten történt velem. Nem nemtörődömségből vagy érzéktelenségből, hanem azért, mert ezt tudom adni a világnak, ezzel tudok magamnak és a körülöttem levőknek más rezgést teremteni. Hogy a szépre és jóra figyelek.

Aki elvesztette a merényletben a családját, akinek épp most tört ki az országában a háború, attól nem várható, hogy átlibbenjen ezen a tényen, és “csak pozitívan” haladjon tovább. Még nekik is van választásuk, hogy hogyan küzdenek meg érzelmileg a kialakult helyzettel. De nekem sokkal könnyebb tudatosnak maradni, magasabb szempontból ránézni a mai napra. És ez, az, amit megtehetek a belső békémért és a külső békéért, a Worldpeace-ért! 

Eldöntöm, hogy nem bagatellizálom a szörnyűségeket, de nem felejtem el, hogy sok más is zajlik ma a világban. Emberek milliárdjaival történik olyasmi, amitől boldogok. Nekem a nap híre, hogy tündérkeresztfiam elindult! Kis lábacskáival minden erejét beleadva sétál, már nem vált át egy-két lépés után a biztonságos négykézlábra. Ez nem lesz benne a híradóban. Pedig millió baba szerzett örömöt ezzel a szüleinek ma. 

Igen, egészséges Földet, tisztességes országot, békés világot akarunk nekik és mindannyiunknak. Ne féljünk, ne gyűlölködjünk, ne ítélkezzünk? Akkor mit tegyünk? Mondja el helyettem öt percben egy igaz bölcs: 

Nem jön el senki, hogy kimondja helyettem: “Legyen vége már!” Én mondhatom ki a döntéseimmel, az életemmel, a magamban megteremtett békével. Lesz dolgom vele.

Mit is kívánhatnék? Amit Eckhar Tolle mondott: “Legyen az életünk gyümölcsöző, a jelen pillanatunk örömteli!”