ÉVÁVAL A PARADICSOMBAN

Nem vagyok Ádám, mégis megadatott, hogy Évával legyek a paradicsomban. Bokáig.

Ismeritek a történetet az emberről, aki a mennyről és pokolról beszélgetett a Jóistennel?
– Jer, lásd a poklot! – mondá Isten.
Beléptek egy terembe, ahol jó néhányan ültek körül egy hatalmas üstöt. Csonttá-bőrré soványodtak, az arcuk kétségbeesett. Mindegyikük kanalt tartott a kezében, mellyel az üstbe nyúlhatott, de a kanál nyele sokkal hosszabb volt, mint a saját karjuk, így nem tudták a szájukba tenni az ételt. Leírhatatlanul szenvedtek.
– Most jer velem a mennyországba! – hívta a férfit egy idő múlva az Úr.
Egy másik terembe jutottak, pontosan olyanba, mint az első: ugyanaz az üst, ugyanolyan sok ember, ugyanolyan hosszú nyelű kanalak. Csakhogy itt mindenkin látszott, hogy boldog és jóltáplált.
– Nem értem! – csodálkozott a férfi. – Miért boldogok ezek és miért nyomorultak amazok a másik teremben, ha egyszer minden ugyanaz?
– Ó, ez igazán egyszerű! – mosolyodott el a Jóisten. – Az itteniek megtanulták etetni egymást. (Ann Landers)

Éva barátném tavaly kezdte el megművelni a kertvárosi villa elvadult kertjének egy részét a lakótársak jóváhagyásával. Azóta rendszeresen látom a felhívásait, hogy terményért lehet nála segíteni a kerti munkákban. Takarékos időket élek, arra gondoltam, ötvözöm a kellemeset a hasznossal, elmegyek én is – végre! – kertészkedni meg egy jót beszélgetni.

Sokkal jobban esett, mint gondoltam!!! A földben turkálni, mozogni, hajolgatni, érezni a bőrömön a napot, fogdosni a kerek, rózsaszín, kismalac-szerű krumplikat, egy kupacba gyűjteni a naptól forró vagy éppen földtől sáros és hűvös kövecseket…

Minden egyben volt: szauna, szolárium, fitnesz! És nem én fizettem, nekem fizettek érte susogó zeller levéllel, roppanós paprikával, búbos brokkolival, sötét ciklámen színében pompázó céklabefőttel, simogató édeskömény zöldjével, csiga csipkézte mángolddal.

Sőt, a stresszoldás is megvolt, mert mikor Éva rákérdezett, hogy hogy bírom a munkát, felismertem, hogy bár igen csak belefeledkeztem, és könnyedén csinálom a gazolást, azért mintha némi fogcsikorgatás és düh színezné a mozdulataimat, miközben tépkedem, sarabolom a felesleges ződet…

A tél beálltáig megoldódott a testmozgás és a biozöldség kérdése. Ha már Évához eljutottam, bejelentkezem Ancsához és Dianához is béresleánynak! Neked van olyan ismerősöd, akinek elkelne a segítség? Vagy éppen neked lenne szükséged szorgos kezekre? 

Nem szégyen kérni, adni, kapni! Ha gondod van azzal, hogy a megfelelő csereértékben megegyezzetek, ajánlom a Pokoli profit, mennyei megnyugvás című könyvet, amit most olvasok, nagyon jó támpontokat ad ehhez. 

Olyan kevés kell, hogy jót tegyünk magunknak és másoknak! Az “Oszd meg és uralkodj!” új verzióját fogom hirdetni! “Osszuk meg a felesleget és uralkodjon mindenki maga felett!” Ez jó alap lenne ahhoz, hogy elérjük a belső és külső békét, és jusson mindenből mindenkinek! Szerinted?