Elmúlt a versek ideje, nincs többé helye a meséknek? Kegyetlen a világ, kihal a kultúra? Nem, csak átalakul, új formát kap, vagy éppen újraéled, és az ősi rend jelenik meg ismét.
Erről írtam a másik blogomban, – http://www.leonida.hu/irodalom-vagy-iroda-lom/ – és a nagy facebook-os utazásban egy másik kincset is találtam. Jurij az egykori jogász megnézte, milyen mély a nyúl ürege. Mesébe illő élete van.
Azt hiszem, sokan érzünk őrült vágyat, hogy ilyen életet éljünk, de a valóságban igen kevesen vállalnánk be. De ahogy látom a nyújtózkodó nyulat és hallgatom az orosz nyelv zenéjét, máris egy mesevilágban érzem magam. Megjelennek előttem a színes orosz faházikók a faragott, díszes keretű ablakaikkal, az anyókák és apókák, az állatsereglet…
Korábban születettek kedvéért írom, hogy a bejegyzés címe oroszul van, és azt jelenti, “egyszer volt, hol nem volt…” (Illetve szó szerint: “Élt-volt anya és fia”) Nem tudom, miért van ez, nem volt színes az oroszkönyvünk, még a tévénk sem, mégis megelevenednek előttem a képek.
Nem, nem tűntek el a mesék és a versek. És látjátok, ha arra jártok, Juríjnál is könyvekre leltek, csereberélhettek is vele, ha van kedvetek.
Persze, nem kell Moszkváig menni, ha olyan embereket akrunk látni, akik harmóniában élnek a természettel, akik vállaják az önellátás kemény munkáját, és emellett a kultúra is mindennapi kenyerük. Múltkor olvastam egy kis közösségről, ha jól emlékszem, Nyímben élnek valahol a Balatontól nem messze. Kérdezték egyiküket, nem hiányzik a civilizáció, a város? Azt mondta, a szénában hempereg, frissen szedett málnát eszik… Mire vágyhatna még?
Hiszen így volt ez régen is, a kemény munka után jött a tánc, a zene, a történetmesélés. Ez a mindenapok része volt, nem kütyükből jött a hang, nem másokat néztek szórakozás címén, hanem maguk énekeltek, muzsikáltak, ropták a táncot, mondták a régi vagy épp friss eseményeket versben vagy prózában.
Milyen a kép a városból nézve? Milyenek a városlakók esélyei? Mit lát és mit jósol a kutató a mostani folyamatokból?
http://m5tv.hu/mindenki-akademiaja/digitalis-kultura-az-okos-varosokban
Nem mondom, hogy az volt a jobb, vagy most is ezt kellene választani. Csak azt mondom, lehet választani.És ennél nagyobb dolgot nem kaphatunk. A Föld polgárai vagyunk. Nem csak nemzetünk, az emberiség kultúráját és játszóterét is meg kell őriznünk. Együtt.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: