Egyik kedvenc mondatom: “Az én nagymamám nem dolgozott.” Az enyém sem. Reggel felkelt, megetette az állatokat, vizet hozott a kútról. Zöldséget szedett a kertből az ebédhez. Megfőzte a teát, előkészítette a reggelit… Ha kellett elvágta a tyúk vagy a kakas nyakát és megpucolta az ebédhez. (Nem tudom, hogy hogyan, mert imádta az állatokat.) Kenyeret már… Tovább »
DOLGOZZANAK-E A NŐK?
Egyik kedvenc mondatom: “Az én nagymamám nem dolgozott.” Az enyém sem. Reggel felkelt, megetette az állatokat, vizet hozott a kútról. Zöldséget szedett a kertből az ebédhez. Megfőzte a teát, előkészítette a reggelit… Ha kellett elvágta a tyúk vagy a kakas nyakát és megpucolta az ebédhez. (Nem tudom, hogy hogyan, mert imádta az állatokat.) Kenyeret már… Tovább »

Avagy miért nem tudok az evés-főzés témától elszakadni, miért tartunk már megint az élet-halál kérdéseknél, és lesz-e szó még valaha itt a klimaxról? Kimaradt a felsorolásból kedvenc apósom, aki ugyan nem főzött, de akivel nagyon egy húron pendültünk evés ügyben. Például együtt faltunk mindent, ami mákos, mert az exem és anyósom “diós” volt :). Anyósom egyébként…
Mivel úgy vagyok feminista, hogy imádom a férfiakat, és nekik is a teljes, boldog élet lehetőségét szeretném kiharcolni – vagy is inkább kibékülni 🙂 -, nem csak a nőknek, így aztán ki kell egyensúlyoznom magam a múltkori nagyis bejegyzés után. Mert nem csak a nagymamák, keresztmamák, anyukák, nagynénik főztje maradt emlékezetes számomra, de bizony, jó…
Avagy miért nem az a címe ennek a bejegyzésnek, hogy “Ó, azok a csodálatos férfiak!”? Mert közben történt valami! Egyrészt rájöttem, hogy bármennyire is fontosak nekünk férfitársaink, bármennyire imádjuk is az unokáinkat és a gyerekeinket, az elsődleges feladat mégis az, hogy magunkkal jóban legyünk, magunkat szeressük, a saját testi-lelki egészségünket tartsuk kézben, mert csak így…
Nem indult el a panaszáradat, hát, majd akkor ezt is én… Mindent nekem kell csinálni? 🙂 Még jó hogy a Nap ma is föl fog kelni, és a bolygók is pályán maradnak nélkülem. Három kategóriában futnék neki a panaszkodásnak, – csak azért írom le, hogy el ne felejtsem -, az első a külső, – második…