VANT

Egyik kedvenc mondatom: “Az én nagymamám nem dolgozott.” Az enyém sem. Reggel felkelt, megetette az állatokat, vizet hozott a kútról. Zöldséget szedett a kertből az ebédhez. Megfőzte a teát, előkészítette a reggelit… Ha kellett elvágta a tyúk vagy a kakas nyakát és megpucolta az ebédhez. (Nem tudom, hogy hogyan, mert imádta az állatokat.) Kenyeret már… Tovább »

Olyan szerencsém van, hogy nem csak unokaöcsémmel, Benivel élhetem újra a babázós korszakot, hanem még egy kislány is adatott nekem hiánypótlásként, akivel együtt élvezhetem ismét az iskolás évek örömeit és nehézségeit. Meglátszik rajtam, hogy fiús anyuka vagyok, a hajfésülés, hajfonás, csatok beillesztése kifog rajtam, de igyekszem felzárkózni, hátha lesz lányunokám is még. Művelődöm a Monster… Tovább »

Avagy miért nem tudok az evés-főzés témától elszakadni, miért tartunk már megint az élet-halál kérdéseknél, és lesz-e szó még valaha itt a klimaxról? Kimaradt a felsorolásból kedvenc apósom, aki ugyan nem főzött, de akivel nagyon egy húron pendültünk evés ügyben. Például együtt faltunk mindent, ami mákos, mert az exem és anyósom “diós” volt :). Anyósom egyébként… Tovább »

Avagy miért nem az a címe ennek a bejegyzésnek, hogy  “Ó, azok a csodálatos férfiak!”? Mert közben történt valami! Egyrészt rájöttem, hogy bármennyire is fontosak nekünk férfitársaink, bármennyire imádjuk is az unokáinkat és a gyerekeinket, az elsődleges feladat mégis az, hogy magunkkal jóban legyünk, magunkat szeressük, a saját testi-lelki egészségünket tartsuk kézben, mert csak így… Tovább »

Nem indult el a panaszáradat, hát, majd akkor ezt is én… Mindent nekem kell csinálni? 🙂 Még jó hogy a Nap ma is föl fog kelni, és a bolygók is pályán maradnak nélkülem.  Három kategóriában futnék neki a panaszkodásnak, – csak azért írom le, hogy el ne felejtsem -, az első a külső, – második… Tovább »