VANT

 “A Villa Negra nem apáca zárda” kezdetű opuszt jó sokszor hallottam, hiszen a kívánságműsorok egyik kedvence volt,  de magára a Hattyúdal című filmre nem emlékeztem. A Páger Antal nevével fémjelzett mozi legfőbb mondanivalója az lehetett, hogy a múlt eltűnik, a háborús romok és  összetákolt bodegák helyét elfoglalják a lakótelepek, a kocsmák helyét a kulturált szórakozásnak teret… Tovább »

Nem kell piros fürdőruciban szaladgálni az óceán partján, ha életet akarsz menteni! Mondtam már, hogy imádom a hollandokat?  Tessék, egy újabb egyszerű, empatikus megoldás, amit náluk tanítanak is! Kicsit nehezen indul, de érdemes kivárni a lényeget. Utánanézek majd, hogyan lehet a videókat magyar felirattal ellátni, de azt hiszem ez érthető így is! Nézd meg és add… Tovább »

Anyósom hiába kapacitált, nem akartam bemenni a kórházba, pedig már sírtam a fájdalomtól. Erre azt mondta: “Eddig én úgy csodáltalak, hogy egyáltalán nem félsz a szüléstől.” “Eddig nem is féltem!” – válaszoltam én. Azután csak útnak indultunk. Leendő gyermekem apai nagymamája kedvesen mosolyogva, de határozott hangon közölte a taxissal, hogy úgy vezessen, hogy lehet, hogy… Tovább »

Aki azt mondja, soha nem tudna Budapesten élni, mert egy zajos, forgalmas, zűrös város, az még sosem látta ezt a kis paradicsomi holtágat, amelyikről mindig az Aranyember szigete jut eszembe.  Már út közben találtam egy különleges virágot, amelyik különböző méretű és eltérő színű szirmaival az orchideák különös világára emlékeztetett. Ha tudja valaki a nevét, várom… Tovább »

Amikor először jöttem el anyámtól úgy, hogy már tudtam, hiába van itt még a testében, soha többé nem fogok azzal találkozni, aki eddig volt, beültem az autómba, és fél órát sírtam… Müller Péter írt így arról a pillanatról, amit negyven felett sokunknak át kell élni.  Nem csak a saját korosodásunkkal kell szembenézni, hanem a szülőkével… Tovább »

„Egyszer csak – teljesen felkészületlenül – belépünk az élet délutánjába. És ami még rosszabb, azzal a hamis feltételezéssel tesszük meg ezt a lépést, hogy a korábbi eszméink és igazságaink ezután is szolgálnak majd bennünket. Az élet délutánján azonban nem élhetünk a reggel programját követve. Ami reggel hatalmas volt, estére már kevésnek bizonyul, ami reggel még igazságnak tűnt, estére hazugsággá válhat.”  Carl Gustav… Tovább »

“Zavar hogy öregszel? – Nem, mert én nagyon jól csinálom!” –  Idézet egy Jack Nicholson interjúból Voltak esetek, mikor nem éreztem, hogy jókor vagyok jó helyen. Például, mikor felsős lettem, akkor az alsósoknak eltörölték a szombati iskolába járást, de nekünk még mennünk kellett!!! Képzeljétek, ilyen idők is voltak, mikor szombaton még délig folyt a munka… Tovább »

Avagy tényleg lehet-e bennünk együtt-érzés, és kimaradt-e egy fontos szó Jézus üzenetéből? A legutóbbi bejegyzésembe nem került bele a két példa, amit el akartam mesélni… Már írtam arról, hogy az exem szülei nagyon korán és egymás után meghaltak. Én úgy gondoltam, hogy hősként viselkedtem, két pici gyerekkel ezer százalékkal végigcsináltam a történetet, teljes vállszélességgel álltam… Tovább »

Avagy miért nem tudok az evés-főzés témától elszakadni, miért tartunk már megint az élet-halál kérdéseknél, és lesz-e szó még valaha itt a klimaxról? Kimaradt a felsorolásból kedvenc apósom, aki ugyan nem főzött, de akivel nagyon egy húron pendültünk evés ügyben. Például együtt faltunk mindent, ami mákos, mert az exem és anyósom “diós” volt :). Anyósom egyébként… Tovább »

Mivel úgy vagyok feminista, hogy imádom a férfiakat, és nekik is a teljes, boldog élet lehetőségét szeretném kiharcolni – vagy is inkább kibékülni 🙂 -, nem csak a nőknek, így aztán ki kell egyensúlyoznom magam a múltkori nagyis bejegyzés után. Mert nem csak a nagymamák, keresztmamák, anyukák, nagynénik főztje maradt emlékezetes számomra, de bizony, jó… Tovább »