“A Villa Negra nem apáca zárda” kezdetű opuszt jó sokszor hallottam, hiszen a kívánságműsorok egyik kedvence volt, de magára a Hattyúdal című filmre nem emlékeztem. A Páger Antal nevével fémjelzett mozi legfőbb mondanivalója az lehetett, hogy a múlt eltűnik, a háborús romok és összetákolt bodegák helyét elfoglalják a lakótelepek, a kocsmák helyét a kulturált szórakozásnak teret… Tovább »
Nem kell piros fürdőruciban szaladgálni az óceán partján, ha életet akarsz menteni! Mondtam már, hogy imádom a hollandokat? Tessék, egy újabb egyszerű, empatikus megoldás, amit náluk tanítanak is! Kicsit nehezen indul, de érdemes kivárni a lényeget. Utánanézek majd, hogyan lehet a videókat magyar felirattal ellátni, de azt hiszem ez érthető így is! Nézd meg és add… Tovább »
…amit ha ismersz, többé nem lesznek problémáid a nehéz témák megbeszélésével! Mindannyian kerültünk már olyan helyzetbe, mikor úgy gondoltuk, hogy képtelen vagyunk valakivel átbeszélni egy problémát. Vagy azért, mert hozzá sem merünk kezdeni, fel sem merjük vetni, vagy azért mert már nekifutottunk többször is, és mégsem jutunk dűlőre, mindig ugyanazokat vágjuk egymás fejéhez, de megoldás… Tovább »
“Hármunknak 3 olimpiai aranyérmünk van!” – viccelődött Szabi barátom a facebook-on, mikor Hosszú Katinkával és Shane Tusuppal közös fényképét posztolta. Nagyon irigy lettem rá, mikor megláttam! De miért? Én meg a sport… Ég és föld! Azt sem tudtam, hogy idén Rióban lesz az olimpia! Azt hittem azért rióznak, mert Brazília is pályázik az olimpia… Tovább »
Aki azt mondja, soha nem tudna Budapesten élni, mert egy zajos, forgalmas, zűrös város, az még sosem látta ezt a kis paradicsomi holtágat, amelyikről mindig az Aranyember szigete jut eszembe. Már út közben találtam egy különleges virágot, amelyik különböző méretű és eltérő színű szirmaival az orchideák különös világára emlékeztetett. Ha tudja valaki a nevét, várom… Tovább »
Két lány guggolt a járdán. Beszélgettek. A kisebbik olyan öt éves lehetett. Ünneplő ruhában, feltűzött, fürtös aranyszőke hajjal, rózsaszín lakkcipőben, csipkés zokniban. Mint aki egy mesekönyv lapjairól lépett ki. A nagyobbik egy helyes, húsz év körülinek kinéző leányzó volt, és az olimpiai válogatottnak tervezett ruhadarabokat viselte. Épp azt mutatta a kicsinek, hogy a melegítőfelső ujjának… Tovább »
Nem vagyok Ádám, mégis megadatott, hogy Évával legyek a paradicsomban. Bokáig. Ismeritek a történetet az emberről, aki a mennyről és pokolról beszélgetett a Jóistennel?– Jer, lásd a poklot! – mondá Isten.Beléptek egy terembe, ahol jó néhányan ültek körül egy hatalmas üstöt. Csonttá-bőrré soványodtak, az arcuk kétségbeesett. Mindegyikük kanalt tartott a kezében, mellyel az üstbe nyúlhatott,… Tovább »
Mit csináltam meztélláb a Margitszigeten vasárnap reggel hatkor? Négy dolgot egyszerre! Sétáltam a harmatos füvön. Gyönyörködtem a napfelkelte rózsaszín fényeiben pompázó virágágyásokban. Hagytam, hogy átjárjon az égből-földből-fákból áradó nyugodt, lassún hömpölygő hajnali energiahullám. És gondolkodtam. A frissen nyírt gyep simogatta a lábam, felfrissítették a bőrömet a hűvös vízcseppek. Egy bőségről szóló könyv tanácsa jutott eszembe;… Tovább »
Mit csináljunk, ha a férj éhesen esik be az ajtón, és mi még sehol nem tartunk a vacsorával? Tegyünk be egy pár karika hagymát a sütőbe, kapcsoljuk legfelső fokozatba, hogy kezdjen terjengeni a szaga, ettől a férfiember megnyugszik, hogy hamarosan kész az esti eledel. “Maximum csodálkozni fog, hogy a Cézár-salátának miért volt sülő hagyma illata.”… Tovább »
