ZSÍLI-BÍLI MÁTY I SZIN
Elmúlt a versek ideje, nincs többé helye a meséknek? Kegyetlen a világ, kihal a kultúra? Nem, csak átalakul, új formát kap, vagy éppen újraéled, és az ősi rend jelenik meg ismét. Erről írtam a másik blogomban, – http://www.leonida.hu/irodalom-vagy-iroda-lom/ – és a nagy facebook-os utazásban egy másik kincset is találtam. Jurij az egykori jogász megnézte, milyen mély… Tovább »

Nem vagyok Ádám, mégis megadatott, hogy Évával legyek a paradicsomban. Bokáig. Ismeritek a történetet az emberről, aki a mennyről és pokolról beszélgetett a Jóistennel?– Jer, lásd a poklot! – mondá Isten.Beléptek egy terembe, ahol jó néhányan ültek körül egy hatalmas üstöt. Csonttá-bőrré soványodtak, az arcuk kétségbeesett. Mindegyikük kanalt tartott a kezében, mellyel az üstbe nyúlhatott,…
“Én nem a győztest énekelem,/nem a nép-gépet, a vak hőst,/kinek minden lépése halál,/tekintetétől ájul a szó,/kéznyomása szolgaság,/hanem azt, aki lesz, akárki,/ki először mondja ki azt a szót,/ki először el meri mondani,/kiáltani, bátor, bátor,/azt a varázsszót, százezerek/várta lélekzetadó szent/embermegváltó, visszaadó,/nemzetmegmentő, kapunyitó,/szabadító drága szót,/hogy elég! hogy elég! elég volt!/hogy béke! béke!/béke! béke már!/Legyen vége már!” Babits Mihály…
Avagy jól tudja-e Molnár Ferenc, hogy a klimax egy csodálatos, sötét vihar, vagy valami egész más is lehet? Ha igazán fókuszálsz egy témára, dologra, hirtelen minden honnan az köszön vissza. “Vigyázni kellett anyára, aki most került abba a korba, amikor az öregedő asszonyok elvesztik a nyugalmukat, a józan eszüket, ok nélkül nevetnek és sírnak, öngyilkossági…
Avagy ki az a szőke nő a képen, és mi köze a világbékének a szappanbuborékokhoz? Ma van az ötödik buborékfújó-nap a Margitszigeten! Erről megint egy holland élmény jut eszembe. Az úgy volt, hogy Nijmegenben egy fiú flashmobot szervezett. Születésnapjára ez volt az ajándéka magának, eljött újra a szülővárosába, és összehívta a népeket egy ünnepi buborékfújásra…