VANT

Avagy jól tudja-e Molnár Ferenc, hogy a klimax egy csodálatos, sötét vihar, vagy valami egész más is lehet? Ha igazán fókuszálsz egy témára, dologra, hirtelen minden honnan az  köszön vissza. “Vigyázni kellett anyára, aki most került abba a korba, amikor az öregedő asszonyok elvesztik a nyugalmukat, a józan eszüket, ok nélkül nevetnek és sírnak, öngyilkossági… Tovább »

Avagy miért nem tudok az evés-főzés témától elszakadni, miért tartunk már megint az élet-halál kérdéseknél, és lesz-e szó még valaha itt a klimaxról? Kimaradt a felsorolásból kedvenc apósom, aki ugyan nem főzött, de akivel nagyon egy húron pendültünk evés ügyben. Például együtt faltunk mindent, ami mákos, mert az exem és anyósom “diós” volt :). Anyósom egyébként… Tovább »

Mivel úgy vagyok feminista, hogy imádom a férfiakat, és nekik is a teljes, boldog élet lehetőségét szeretném kiharcolni – vagy is inkább kibékülni 🙂 -, nem csak a nőknek, így aztán ki kell egyensúlyoznom magam a múltkori nagyis bejegyzés után. Mert nem csak a nagymamák, keresztmamák, anyukák, nagynénik főztje maradt emlékezetes számomra, de bizony, jó… Tovább »

Avagy ki az a szőke nő a képen, és mi  köze a világbékének a szappanbuborékokhoz? Ma van az ötödik buborékfújó-nap a Margitszigeten! Erről megint egy holland élmény jut eszembe. Az úgy volt, hogy Nijmegenben egy fiú flashmobot szervezett. Születésnapjára ez volt az ajándéka magának, eljött újra a szülővárosába, és összehívta a népeket egy ünnepi buborékfújásra… Tovább »

Avagy miért nem inkább sarokházat örököltem, és el kell-e fogadni magam a fejem búbjától a lábujjamig? Anyu egyszer azt mondta, nem is tudja, hogy hogy van ez, de minden olyan kacifántosan megy neki mostanában. Régen csak úgy felkapta a nejlonharisnyát, most meg leül, nekigyürkőzik, és nagy gondolkodások közepette szép lassan tudja csak magára húzni. Naná,… Tovább »

Avagy miért nem az a címe ennek a bejegyzésnek, hogy  “Ó, azok a csodálatos férfiak!”? Mert közben történt valami! Egyrészt rájöttem, hogy bármennyire is fontosak nekünk férfitársaink, bármennyire imádjuk is az unokáinkat és a gyerekeinket, az elsődleges feladat mégis az, hogy magunkkal jóban legyünk, magunkat szeressük, a saját testi-lelki egészségünket tartsuk kézben, mert csak így… Tovább »

Avagy miben hasonlít a karate mester hetven éve gyakorolt katája a nyíregyházi nagyi tökéletes piskótájához? Megmozgatott titeket ez a nagyszülőség téma! Köszönöm a facebook kommenteket, hogy nagy átéléssel olvassátok, köszönöm, hogy a történeteiteket nekem adjátok. Gyöngyi barátnőm ezt írta: “Ajándékként élem meg a nagymamaságot minden értelemben. Egy ünnep ott belül. És így kerek az élet,… Tovább »

Avagy hogyan vitt el az ár a masszázsasztalról az edzőterembe ( a jógát hanyagolva, de a hollandot gyakorolva!) Sziszi barátnőm meginvitált egy ingyen masszázsra, mert kezdi felejteni a bizonyítvánnyal igazolt tudományát. Nagy duzzogva elmentem hozzá. 🙂 Már szakadó esőben indultam el tőle, olívaolajjal impregnált testtel, gondolván, hogy ennyi jó után már a nyakamba tudom majd… Tovább »

Jönnek. Szépen, sorban. Úgy két éve kezdődött, és folytatódik az invázió. Egyre csak szaporodnak a babás képek a facebook-on. Van egy pár emberke, akinek saját a baba, de egyre többnek már unoka. Bizony, beértünk a nagyi korba! Nagyon-nagyon furcsa a mi fejünkben élő “Öreg néne őzikéje” meg “Holle anyó” típusú fejkendős vagy fehérre őszült szelíd… Tovább »

Meghalt. A Zoli. Az általánosból. Az osztályomból. Akibe olyan szerelmes voltam hatodikban. Meg ő is belém. Még írt is nekem szerelmes levelet. Piros tintával, még erre is emlékszem. Megüzente a Bözsével, hogy menjek velük hazafelé. De nem mentem. Úgy éreztem, meghalok a szerelemtől, megfulladok, nem merek a közelébe menni… Mitől féltem? Talán attól a fájdalomtól,… Tovább »