VANT

„Egyszer csak – teljesen felkészületlenül – belépünk az élet délutánjába. És ami még rosszabb, azzal a hamis feltételezéssel tesszük meg ezt a lépést, hogy a korábbi eszméink és igazságaink ezután is szolgálnak majd bennünket. Az élet délutánján azonban nem élhetünk a reggel programját követve. Ami reggel hatalmas volt, estére már kevésnek bizonyul, ami reggel még igazságnak tűnt, estére hazugsággá válhat.”  Carl Gustav… Tovább »

Avagy miért nem tudok az evés-főzés témától elszakadni, miért tartunk már megint az élet-halál kérdéseknél, és lesz-e szó még valaha itt a klimaxról? Kimaradt a felsorolásból kedvenc apósom, aki ugyan nem főzött, de akivel nagyon egy húron pendültünk evés ügyben. Például együtt faltunk mindent, ami mákos, mert az exem és anyósom “diós” volt :). Anyósom egyébként… Tovább »

Meghalt. A Zoli. Az általánosból. Az osztályomból. Akibe olyan szerelmes voltam hatodikban. Meg ő is belém. Még írt is nekem szerelmes levelet. Piros tintával, még erre is emlékszem. Megüzente a Bözsével, hogy menjek velük hazafelé. De nem mentem. Úgy éreztem, meghalok a szerelemtől, megfulladok, nem merek a közelébe menni… Mitől féltem? Talán attól a fájdalomtól,… Tovább »