VANT

Mit csináltam meztélláb a Margitszigeten vasárnap reggel hatkor? Négy dolgot egyszerre! Sétáltam a harmatos füvön. Gyönyörködtem a napfelkelte rózsaszín fényeiben pompázó virágágyásokban. Hagytam, hogy átjárjon az égből-földből-fákból áradó nyugodt, lassún hömpölygő hajnali energiahullám. És gondolkodtam. A frissen nyírt gyep simogatta a lábam, felfrissítették a bőrömet a hűvös vízcseppek. Egy bőségről szóló könyv tanácsa jutott eszembe;… Tovább »

Mit csináljunk, ha a férj éhesen esik be az ajtón, és mi még sehol nem tartunk a vacsorával? Tegyünk be egy pár karika hagymát a sütőbe, kapcsoljuk legfelső fokozatba, hogy kezdjen terjengeni a szaga, ettől a férfiember megnyugszik, hogy hamarosan kész az esti eledel. “Maximum csodálkozni fog, hogy a Cézár-salátának miért volt sülő hagyma illata.”… Tovább »

Egyik kedvenc mondatom: “Az én nagymamám nem dolgozott.” Az enyém sem. Reggel felkelt, megetette az állatokat, vizet hozott a kútról. Zöldséget szedett a kertből az ebédhez. Megfőzte a teát, előkészítette a reggelit… Ha kellett elvágta a tyúk vagy a kakas nyakát és megpucolta az ebédhez. (Nem tudom, hogy hogyan, mert imádta az állatokat.) Kenyeret már… Tovább »

“Én nem a győztest énekelem,/nem a nép-gépet, a vak hőst,/kinek minden lépése halál,/tekintetétől ájul a szó,/kéznyomása szolgaság,/hanem azt, aki lesz, akárki,/ki először mondja ki azt a szót,/ki először el meri mondani,/kiáltani, bátor, bátor,/azt a varázsszót, százezerek/várta lélekzetadó szent/embermegváltó, visszaadó,/nemzetmegmentő, kapunyitó,/szabadító drága szót,/hogy elég! hogy elég! elég volt!/hogy béke! béke!/béke! béke már!/Legyen vége már!” Babits Mihály… Tovább »

Van az úgy, hogy az ember lánya azt érzi, megérdemel egy koktélt egy fárasztó nap vagy hét után. Gyanútlanul betéved a TUK TUK BÁR-ba, ahol ártatlan tekintetű, roppant elegáns bártender fogadja. Itt élhetünk a Fókusz műsorából ismert fordulattal, Gyöngyi még ma reggel nem sejtette, hogy ez a nap más lesz, mint a többi… Tehát ott… Tovább »

Amikor először jöttem el anyámtól úgy, hogy már tudtam, hiába van itt még a testében, soha többé nem fogok azzal találkozni, aki eddig volt, beültem az autómba, és fél órát sírtam… Müller Péter írt így arról a pillanatról, amit negyven felett sokunknak át kell élni.  Nem csak a saját korosodásunkkal kell szembenézni, hanem a szülőkével… Tovább »

Tegnap magamból indultam ki, de vagytok itt jó páran, akik már eleve minimum két nyelvet tudtok, vagy éppen tolmácsolásból, nyelvtanításból, idegenvezetésből éltek. Tehát nem mindenki akad el a nyelvtanulással, ez csak az én szemüvegem volt. Akinek van értékelhető nyelvtudása, de nincs olyan munkája, amit igazán szeret, vagy pénzre van szüksége, annak nyitva áll a netes világ!… Tovább »

Azt ígértem egyszer, hogy jövök a megoldásokkal, hogy mit is csináljunk magunkkal negyven felett, ötven felett és még azon is túl… Mert, ahogy mondtam, én 150 évre tervezek, tehát, még csak a harmadánál járunk a történetnek.  Kezdjük fentről, a fejjel! Tartsuk edzésben az agyunkat! Tanuljunk! Ezen a héten erre fogok tippeket adni! Lomb Kató, aki… Tovább »

Mikor az iskolai büfében a gyerekimádó büfés és az egyik anyuka a gyerekek füle hallatára tárgyalják ki, hogy a harmadik világháború már elkezdődött, a pápa is megmondta… Akkor nem tudom megállni, hogy ne tartsak rövid, de határozott hegyibeszédet arról, hogy a pápa nem azt mondta, hogy világháború van, hanem azt, hogy az emberiség semmit nem… Tovább »

„Egyszer csak – teljesen felkészületlenül – belépünk az élet délutánjába. És ami még rosszabb, azzal a hamis feltételezéssel tesszük meg ezt a lépést, hogy a korábbi eszméink és igazságaink ezután is szolgálnak majd bennünket. Az élet délutánján azonban nem élhetünk a reggel programját követve. Ami reggel hatalmas volt, estére már kevésnek bizonyul, ami reggel még igazságnak tűnt, estére hazugsággá válhat.”  Carl Gustav… Tovább »